Hold volt hold nem volt…

A minap Erdős Lacika felhívott és némi méltatlankodással a hangjában kérdőre vont, hogy a habanero-s éjszakából miért maradt ki a holdkereső másfél óránk sztorija.

– Miért, miért? Maradt ki nekem már több is az életemből az ilyen helyzetekben.

Aztán turkáltam egy kicsit az agyamban és beugrott egy-két momentum.

Valamikor a titkos pizza és a közös muzsikálás után Bocsi kinézett az ablakon és csak úgy approximatíve megjegyezte, hogy telihold van.

– Ja, – mondtam – rendjén is van ez így huszonnyolc naponként.

De ő tovább erősködött, hogy direkt így rendezte és ez a természeti jelenség az ő kertjükben a legszebb az erkélyről nézve.

– Na, kíváncsiak vagytok rá? – kérdezte, majd hozzátette, hogy neki van egy kimondottan égitesteket látó erkélyen beállított szerkezete.

A csigalépcső komoly kihívásnak tűnt, de a remélt természeti csoda és a vendéglátó iránti tisztelet erősebbnek bizonyult, mint az előtte elfogyasztott habanero.

Bocsi az erkélyen rövid ismertetőt tartott az obszervátum használatáról, majd mélyen a szemünkbe nézve közölte – Barátaim, ezzel a távcsővel a hold másik oldalát is lehet látni.

Lacikával kicsit hitetlenkedve egymásra néztünk, aztán megbeszéltük, hogy miért is ne, hiszen, ha ezt a távcsövet egy másik kertben állítjuk fel, ami a hold mögött van, a dolog máris oldalhelyes. Na, nincs ezzel semmi baj.

Bocsi egy darabig állítgatta az élességet, majd teátrális mozdulattal invitált minket, hogy akkor most nézzünk bele.

Lacika a nézőkére bukva megbillent és a nagy fekete cső egy picit, de tényleg csak egy picit elmozdult, a nagy sárga gömb pedig valószínűleg eltűnt a bonyolult lencserendszer mögül, mert Lacika nem látott semmit.

– Ott van az! –mondtam – Hisz innen is látszik.

Bocsi helyeselt, majd megjegyezte – Ha egy kicsit is változik a beesési szög, az ilyen távolságból, akár tízezer kilométer eltérést is jelenthet.

– Szerintem én ennyit nem löktem rajta – szólt Lacika és jött az új beállítás.

– Na, Vogci, te jössz – invitált Bocsi.

Kis reccsenést hallottam, ahogy a multifokális szemüvegem találkozott az idegen lencsével, ami egy kis kiálló cső volt a hosszú tubuson. Közben persze megint elmozdult a távcső, így én sem láttam semmit.

– Ott kő’ annak lenni! – mondta a másik két csillagász, amíg én a sérüléseket nézegettem a szemüvegemen.

Bocsi megint igazított a szögön, majd azt állította, hogy ő még a krátereket is észleli.

Persze nem hittünk neki, majd elölről kezdődött a megfigyelés, hol én, hol a Lacika tolta odébb a látómezőt, de a homályos tujacsúcsokon kívül nem láttunk semmit.

Másfél órás sikertelen próbálkozás után, mintha én is felfedeztem volna valami hasznosat, de később kiderült, hogy az a sárga folt a retinámon csak a kerti lámpa erős fényétől keletkezhetett. 

– Na, jól van parasztok, vegyetek magatoknak olyat, amit be lehet betonozni és a lencsére rá van festve a hold! – mondta Bocsi, majd leterelt minket a lépcsőn.

Lent aztán ücsörögtünk még egy kicsit a leanderek tövében, ittunk néhány pohár bort, néztük a holdat, nagy volt, csodálatosan világított, a krátereket is lehetett rajta látni, persze csak úgy szabad szemmel.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Azon vagyok Tequilás, már lassan én is élvezem. 🙂

  2. VOGABLOGA says: (előzmény @Csé)

    Az izotópos bogárlábnyom-követés is érdekel? 🙂

  3. VOGABLOGA says: (előzmény @buszista)

    Szerinted hány embert sértenék vérig? 🙂

  4. Stefi says:

    Jókat nevetek magamban. Szinte látlak és hallak benneteket: Bocsi sértődött hangját, Lacika meg Voga okoskodását. Még a hangsúlyt is “hallom”, ahogy beszélgettek egymással. Nagyon hatásos. 🙂

  5. Tequilás says:

    Zseniálisak az írásaid Tanár Úr! A párommal a könnyeinket törölgettük míg olvastuk őket! Sosem hittem volna, hogy ilyen szórakoztató is tud lenni, ha csak olvasom a sztorikat, és nem tőletek hallom! Persze a hosszú évek Bumerángozásai nem múlhattak el nyomtalanul! Minden mondat, minden mozdulat, minden hangsúly itt van a fejemben! Olyan mintha ott lennék veletek! Írj még nekünk! Vogci! Sokat, sok mindenről! És Köszi!

  6. Csé says:

    Ez a blog jobb, mint a Bumeráng Magazin volt. Itt CSAK rólad/rólatok lehet olvasni.
    Bármiről írsz Vogci, mindet elolvasom. Várom a további írásaidat. 🙂

  7. buszista says:

    Tetszikeltem (milyen borzalmas szó), osztottam. Kíváncsian és türelmetlenül várom a következő emlékedet. Szívesen olvasnék a tanári hívatásoddal kapcsolatos történeteket.

  8. Nándori says:

    Szia Mester! Én is örülök, hogy végre hallok rólad! Azért azt is elmesélhetnéd, mikor Jankaival nálam voltatok és kiszúrtad, milyen gyönyörű a “sarokfenyőm”. Vagy mikor Volvo teszten voltunk, és az egyik állomáson visszautasítottam a whiskyt, te pedig mélyen a szemembe néztél, az asztal alatt megrúgtad a lábam és nyomatékosan megkérdezted: “Te nem kérsz whiskyt?” Persze, hogy kértem, de azt már találja ki a többi hozzászóló, hogy ki itta meg…
    Nándori József

  9. gabek says:

    Nagyon szerettem ezt az írásodat is drága Tanárúr ! Derűs , vicces , életszagú , néhol kis helyzetkomédiával , kicsit kinevetve magunkat , és a világot. Nagyon Voga!

  10. petersoregi says:

    Szia Voga!

    Nagyon örülök a blogodnak, remélem rendszeresen írod majd és nem csak pillanatnyi felláng. Jó hallani végre felőled. Üdvözlet Egerből!

    Sőregi Péter akivel együtt éltél Afrikában 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!