Bumeráng Afrikában 10/2

 

A Bocsi, a Voga, a Banita és az Indián 

 

Amikor Johannesburgban kiszálltunk a gépből érezni lehetett, hogy a déli féltekén minden fordítva van. Na jó, az emberek nem fejjel lefele közlekedtek, de nyugodt kedvességük azonnal feltűnt az európai mentalitáshoz képest.

Azt viszont, hogy a kádban a víz a másik irányba pörögve folyik-e le, egész ott tartózkodásunk alatt elfelejtettük megvizsgálni.

Vidáman vonszoltam vadonatúj Samsonite-omat és érdeklődve figyeltem, hogy mi a franc az a rengeteg ropogós dolog a betonon, amiben bokáig gázoltunk. Kiderült, hogy ezek kabóca szárnyak és ebből a helyiek chipset csinálnak – és meg is eszik!

– Apám, ez ám a gasztro-túra! – mondtam, de Bocsi ügyet sem vetett briliáns humoromra, mert a botswanai vízum miatt idegeskedett.

A repülőtér bárjában kötöttünk ki, rendeltünk és a bennszülöttek nyugalmával kortyoltuk italunkat, mert mi tudunk akklimatizálódni.

Egy kedves ember lépett oda hozzánk, repülőtéri azonosító kártyával a nyakában és azt magyarázta, hogy ő pillanatok alatt el tudja intézni, hogy a csomagjaink nagy biztonsággal a megfelelő gépre kerüljenek. Bocsi türelmesen végighallgatta, majd megköszönve előzékenységét, mondta neki, hogy a mi csomagjaink már jó helyen vannak és rendelkezünk csomagcédulával. De a kedves ember egyre csak vegzált bennünket, hogy a dokumentumokat adjuk át neki, mert ő azt majd jól elviszi és higgyük el, hogy mi meg így jól járunk.

Szó szót követett és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ügyvitel már a báron kívül folytatódott, miközben én még a dél-afrikai vörösbor savgerincét elemeztem.

Hát most már csak megnézem őket – gondoltam, és az ajtón kívül azt láttam, hogy Bocsi előrelépve a kedves ember azonosító kártyája után nyúl, hogy azt ő jól megvizsgálja.

A készséges úr egy helyi gazella fürgeségével szökellt hátra, de a barátom sem hagyta és egy gepárd gyorsaságával vetette rá magát a nyaki dokumentumra.

Ahogy így kergetőztek a bár előterében, kezdtem megérteni, hogy mi történik, de a készséges kis genyó győzött a reptéri rutinjával és valami általunk nem ismert úton elmenekült.

– Ba…meg! Ez el akarta lopni a csomagjainkat! – méltatlankodott Bocsi miközben a bár pincérnője már az ajtóban állt, vélelmezve, hogy fizetés nélkül akarunk távozni.

Bocsi egy elegáns mozdulattal átnyújtotta exclusive bankkártyáját, majd hosszasan vártuk a tranzakciót.

Végül visszakapva a kártyát gáláns jattal kedveskedett készpénzben jó szokása szerint.

Na, itt álljunk meg egy picit és ugorjunk egy nagyot.

Történt ugyanis, hogy egy európai repülőtéren, mikor már hazafele mentünk, Bocsinak elkezdett működni a telefonja, beindultak az sms-ek, melyek arról informálták, hogy mikor mennyi pénzzel rövidítették meg a déli féltekén.

Tehát abban a tíz-egynéhány percben, ahogy beléptünk Dél – Afrikába, csak annyi történt, hogy el akarták lopni a csomagjainkat és a Bocsit az első bározásunk alkalmával lenyúlták egy igen jelentős összeggel… Hurrá!!!

Jut eszembe, a vízum, ami miatt Bocsi idegeskedett a kabóca szárny chips korcsolyán, szánalmas volt; A dokumentum úgy nézett ki, mint egy stencilezett sajtpapír, öcsi-aláírással, mindenféle pecsét nélkül… Qrvára elfogadták.

Na jó, akkor irány Botswana!

Fogtuk a beszállókártyánkat, beálltunk a sorba és Bocsi elmesélte az aktuális géppisztolyosnak, hogy mi történt velünk az elmúlt tizenhét percben.

A fegyveres illető mosolygott, telefonon intézkedett és megnyugtatott minket, hogy ez itt mindennapos dolog. – Na f@sza!

Történt ami történt, mondjuk úgy, túlestünk a beavatáson… irány Maun!

Kicsi a gép, a lépcső nem meredek és már fent is vagyunk a nem túl sok személyes botswanai gépen…

Folyt. köv.

 

 

 

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Dyne says:

    Johannesburg a legveszélyesebb városok egyike!(ha nem a legveszélyesebb!)
    Kb percenként rabolnak ki valakit. (és ezt kamera is rögzíti!)

  2. Tequilás says:

    No és milyen a dél-afrikai veres savgerince? Szűkített valamit?

  3. Stefi says:

    Gáláns borravaló?! Ez tetszik! Lenyúlták rendesen. De várom a folytatást, mint mindig!!! Voga! Nagyon életszerűen “beszélsz”!

  4. Csé says:

    Nem jó elmenni olyan helyekre, ahol mit sem tud az ember az ottani “kultúráról”. Ráadásul mostanság behurcolásszák az Ebolát, meg mindenféle nyavaját a turisták. Remélem, többé nem hagyjátok el az országot CSAK a műsor kedvéért!

  5. LASZLO says:

    na ezt jo tudni ha arra jàr az ember!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!