Hold volt hold nem volt…

1.0https://vogabloga.cafeblog.huVOGABLOGAhttps://vogabloga.cafeblog.hu/author/vogabloga/Hold volt hold nem volt…A minap Erdős Lacika felhívott és némi méltatlankodással a hangjában kérdőre vont, hogy a habanero-s éjszakából miért maradt ki a holdkereső másfél óránk sztorija. - Miért, miért? Maradt ki nekem már több is az életemből az ilyen helyzetekben. Aztán turkáltam egy kicsit az agyamban és beugrott egy-két momentum. Valamikor a titkos pizza és a közös muzsikálás után Bocsi kinézett az ablakon és csak úgy approximatíve megjegyezte, hogy telihold van. - Ja, - mondtam - rendjén is van ez így huszonnyolc naponként. De ő tovább erősködött, hogy direkt így rendezte és ez a természeti jelenség az ő kertjükben a legszebb az erkélyről nézve. - Na, kíváncsiak vagytok rá? - kérdezte, majd hozzátette, hogy neki van egy kimondottan égitesteket látó erkélyen beállított szerkezete. A csigalépcső komoly kihívásnak tűnt, de a remélt természeti csoda és a vendéglátó iránti tisztelet erősebbnek bizonyult, mint az előtte elfogyasztott habanero. Bocsi az erkélyen rövid ismertetőt tartott az obszervátum használatáról, majd mélyen a szemünkbe nézve közölte - Barátaim, ezzel a távcsővel a hold másik oldalát is lehet látni. Lacikával kicsit hitetlenkedve egymásra néztünk, aztán megbeszéltük, hogy miért is ne, hiszen, ha ezt a távcsövet egy másik kertben állítjuk fel, ami a hold mögött van, a dolog máris oldalhelyes. Na, nincs ezzel semmi baj. Bocsi egy darabig állítgatta az élességet, majd teátrális mozdulattal invitált minket, hogy akkor most nézzünk bele. Lacika a nézőkére bukva megbillent és a nagy fekete cső egy picit, de tényleg csak egy picit elmozdult, a nagy sárga gömb pedig valószínűleg eltűnt a bonyolult lencserendszer mögül, mert Lacika nem látott semmit. - Ott van az! -mondtam - Hisz innen is látszik. Bocsi helyeselt, majd megjegyezte - Ha egy kicsit is változik a beesési szög, az ilyen távolságból, akár tízezer kilométer eltérést is jelenthet. - Szerintem én ennyit nem löktem rajta - szólt Lacika és jött az új beállítás. - Na, Vogci, te jössz - invitált Bocsi. Kis reccsenést hallottam, ahogy a multifokális szemüvegem találkozott az idegen lencsével, ami egy kis kiálló cső volt a hosszú tubuson. Közben persze megint elmozdult a távcső, így én sem láttam semmit. - Ott kő’ annak lenni! - mondta a másik két csillagász, amíg én a sérüléseket nézegettem a szemüvegemen. Bocsi megint igazított a szögön, majd azt állította, hogy ő még a krátereket is észleli. Persze nem hittünk neki, majd elölről kezdődött a megfigyelés, hol én, hol a Lacika tolta odébb a látómezőt, de a homályos tujacsúcsokon kívül nem láttunk semmit. Másfél órás sikertelen próbálkozás után, mintha én is felfedeztem volna valami hasznosat, de később kiderült, hogy az a sárga folt a retinámon csak a kerti lámpa erős fényétől keletkezhetett. - Na, jól van parasztok, vegyetek magatoknak olyat, amit be lehet betonozni és a lencsére rá van festve a hold! - mondta Bocsi, majd leterelt minket a lépcsőn. Lent aztán ücsörögtünk még egy kicsit a leanderek tövében, ittunk néhány pohár bort, néztük a holdat, nagy volt, csodálatosan világított, a krátereket is lehetett rajta látni, persze csak úgy szabad szemmel.rich